Látogatás; Q 5906

nél, hogy engem megtalálj. No menj el, Keaoler. Nem tudlaL: visszatartani. No menj ol, Keoaler. /hagábaroakadva, kicsire töpörödve rajzolja fel illy-t a gyertya a falra. Hosszú c ond./ Függöny. A ssin ismét a kórház folyosója. A falok simák, a felületek rendezettek. Nincsen rajtuk somot rendbontás, a tekintetekot ucaaaire vezetik. Az ápolónő újból ott ül Íróasztala őrholyón, az állomáson. Asztalán a lázlapok már katonás rendben sorakoznak. A látogatás az imént fejeződött be. Az óra nagy mutatója a 12-es után helyezkedik el néhány perccel. A fehér világ szervezctüsógo már kiheverte az előző két óra fellazultságát. A betegek még kint Alinak a folyosón. Arcuk nem mutat felindultságát, a látogatás után a folyosó nyugodt rendjót tükrözi. Közülük néhányon a hozzátartozóiktól kapott csomagot tartják a kezükben. Öltözetük kevés eltéréssel egyforma. A néző impraosziójábaa^kórbázi köpenyek azonossága marad meg. csoportokba verődve állnak, szinte mozdulatlanul. Megtaláljuk közöttük Elly-t, Koesler-t ós Dollynónit is. Más-más csoportokban helyezkednek el, szavaik, mint a játék kezdetén nem egymáshoz szólnak. Az ablakokon keresztül az esti sötétedés hatol bo a betegek közé. IR N NŐVÉR! Megint magunknak maradtunk. Betegeink látogatói elköszöntek. Közülük egytuk be sem várták a látogatási idő leteltét, mások csak udvariasan nógató "köszönjük a látogatást" jelszavunkra váltak el a mieinktől. Minden alkalommal igy szokott ez lenni. ELSŐ LŐ M&LiCDIK BgTEGt /együtt/ beszámolót kaptunk aok mindenről.