Az őszinteség éjszakája; Q 5900

vï - 31 Péter hangja: Hyisd ki azon al, Mária. /а vihar kiujul, vad hóförgeteg kavarog az ablak előtL, a szoba es az ablak elsötétül/ Mária hangja: /erezhető szorongással/ Uyitva van. Péter: /berohan, felgyújtja a villanyt, erős fény önti el a szobát/ Péter: /kutatva körüljár a szobában, ahol nincs senki, csak M^ria ül az ágyban, kócosan, I kicsit ijedten és csodálkozón/. Péter: /látja a nyitott ablakot, kihajol a sötétségbe és a kavargó hóba/ Mária: Mit akarsz? Péter: /visszafordul, nagyon zavart/ Mintha kiáltottál volna. Mária: /tétován meg egyszer körülnéz, azután nagyon csüg edten/ Igen. A vihar feltépte az feblakot. Péter: /morog/ Mintha, árnyat láttam volna elsuhanni a tükörben. Maria: /nsm hallja/ Zárd be az ablakot, zárd be jól. is huzd össze a függönyöket. Hideg van. /a takaró alá bújik, kis sirással a hangjában/ Istenem, mennyire fázom. Függöny