Az őszinteség éjszakája; Q 5900

- 30 / Joanne в : Mária: Joannes : Mária: Joannes : Mária: Joannes : Mária: Joanne s : Mária: Joannes: Mária : Joanne a : Mária: Joannes: Mária : szélek vele, pedig meg annyi .mindent kellett volna elmondanom. Sirtam /sir/ /tétován/ Mária, az évek oly gyorsan multak Ifjú vagy és szép, Joannes /szomorúan/ nem tőlem tanulod már az éneke t. /álomból ebred, panaszosan/ Elhagytál, miért hagytál el, Joannes? Az ismeretlenért. Mást szerettél? Nem. Elmentem az ismeretlenért. Miért? Tannak férfiak, akik végzetük sodrában nem pihennek, lelkükben egy szó ég, bár nem tudják, miért: tovább! /szomorúan/ Ó, a régi nagy szavak. Halottak. Nem igazak, /más hangon, nagyon egyszerűen/ Vetkeztem ellened, Mária. Bocsáss meg. Vetkeztel - mit számit? szeretlek, /erősen magához öleli/ /ugy bújik el karjaiban, mintha az élet elől rejtőzne el. Menedék, ahol végre megnyugodhat/ /szólni akar/ /ajkára teszi az ujját/ Ne, ne szólj » Hallgass, /kis csend. Feltámad a szél/ /suttogva/ Hogy sir a szél... /az ajtón dörömbölés/