Az őszinteség éjszakája; Q 5900
Mária: J 0annes: Mária: Joannes : Mária: Joannes : Mária: Joannes : Maria: Joanne s : Mária: Joannes : Mári a : Joanne & : Mária: Sáaiiaes: Mária: Joannes : Maria: - 29 szavait, azután eljövök hozzád ás elmondod őket nekem, hogy forgasd zavarodban a fejed, kipirultán ne, oh, ne azután leülUnk egymás mellé a földre /önfeledten, kislányosan összecsapja a kezét/ és neve tünk a sok gyönyörű, százszinü szón, amit összeraboltál nekem, amit összeraboltam neked /sóhajt/ pedig elég lett volna és nem is akartam mondani többet, /sóváran/ egyetlen-egyet, Szeretlek /még mindig álmodozva/ Csodálatos hajnal volt, lángoltak a felhők, a távolban az elvarázsolt kek hegyek... Egy könnyű fürtöt homlokodba kergetett » a könnyű sz el... Len a fák között egy madár félénken, ezüst hangon anekelt, /eirós szemrehányással/ es te azt igsrted, hogy tul az Óperencián boldogok leszünk, /bűntudattal/ azt Ígértem... Még sokáig láttalak, amikor már nem is láttalak, - amint könnyű léptekkel megy a hajnali fényben zöld réteken - ón azt mondtam magamb n, már soha többé nem bete
