Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 41 Gáthyné: Mi újság az üzemben, Selibán bácsi? Selibán: Beválasztottak a munkástanácsba. Gáthyné: Nem nagyon örül neki? Selibán: Mindenesetre jobban örülök, mint ha nem választottak volna be. Ez az igazság, Belluska. Gáthyné: Hozok le magának borotvapengét, /kimegy/ Selibán: /Gáthyné után/ Ő is családtag lett? Boris: Én tudtam, hogy Selibán elvtársat beválasztják. Mert azt mindenki elismeri az üzemben, hogy igazságos ember. Selibán: Nemrég még egész másként beszéltél. Boris: És azt is, hogy ért a parancsoláshoz és a szervèzéshez. Selibán: A szervezéshez is? Ezt nem is tudtam. Azt nem mondták rám idehaza, hogy jó családapa vagyok? Boris: /nevetve/ Nem. Gáthyné: /jön vissza, kezében egy csomag borotvapengével/ Külföldi. Nem baj? Selibán: Az egészet nekem adja? Gáthyné: Igen. De szeretnék valamit magától kérdezni. Selibán: Tessék! Gáthyné: Nem, nem! Inkább nem kérdezem. Aimegy/ Selibán: Aérdően Borisra tekint, hogy mi ez, - aki erre megvonja a vállát/ Hol a fiam? A "doktor" úr? /Csengetnek./ Boris: /örömmel/ Ez ő lesz! Aimegy, aztán csalódottan jön viszsza/ Vidékről keresik, Selibán elvtárs. Sokan vannak. Selibán: Engedd csak be őket... mind. Selibánné: /lép ki a szobából/ Már itthon vagy? Azt mondtad, csak délre várjunk.