Zátony; Q 5892

-32szalonnával. Anyám szegény csórta a süteményt az uraság Konyhájáról. A zsebkendőjébe volt rejtve о onnan kotorta elő nagy suttyomban,karácsonykor az uraság hófehér csempés Konyhájáról mesélt, mondván, zománc tűzhely van benne, аккога, mint egy táncterem. /Elérzékenyülten/ Szegénykém, hol is láthatott volna Igazi tánctermet. /Lelkesülten/ De én láttam. Tavaly nyáron Párizsban. A Louvre-ban. ás Versailles-ban. A Napkirály tánctermeit. Tánctenaeket, ahol mur nem táncolna,. Miután kivégezték a letűnt századok utolsó királyait, közkincs lett minden. A népé, ami valaha legendaszerü meseként élt a francia köznépben. Most az övék. /Könnyedén/ Ott sétálnak nevetgélve, ahol valamikor alabárdos testőrök védtek - megfizetett bérencként - ledér, kéjenc zsarnokokat, /ьокezor átélt gondolatait szinte свцк magának szavakba önti, hogy a feledés ne csonkítsa meg azokat/ Párizs szép. Nagyon szép. Él és mégis olyan örök. Gyermekes és mégis nagyon öreg. Forradalmár és mégis polgári. Liktet éa mégis ráér. A forradalom után valahogy elpolgáriasodott. Valahol félrecsúszott. Egyik jellemzője: a bzajna parton hever é sző clochard: a naplopók hada, ак!к a mindennapin tul mástól várják el, hogy számukra meghóditta a noldat és eladja, vepye, elcsapja, kicserélje az öreg, elevult csillagokat. /Zeókihoz meggyőzően/ Az én Púrizsom más. Azt én épitem, sokaduiagtuíi ial magamnak és тйвокпак. Én az űrhajó utasa vagyok. Kicsi, szik a vil g» mert вокал, nagyon so*an vagyunk,