Zátony; Q 5892

Olyasféle Kíváncsi ovatosság ez, mint a benszülöttetcé lehetett, amiKor az első fehér embert, Kezében fényes csövii pás Kával meglát táK. KAPÁS Te is velem fogsz sétálni. Andris feloldódiK. Csupa ragaszkodás. KAPÁS Ha jó leszel, veezünK Két ssájhármoniitát• Aztán, mint a vig cimboráK, együtt fogiuiK harmoniKasni. ÁS ha \ meglesz az autó, együtt fogjuK lemosni, feost menj át ' I anyádért, tóondd, hogy siessen, /ingerlé

кепуеп/ Vacsora után tanulnom ке11. ANDhIS /boldogan/ ItohanoK. /Odasandit az asztalra, a Konyhán Keresztül Kiszalad a lakásból. *V » tóost egy néma játé

к következik Kz nem szolgál mást, > ' • mint azt, hogy Kifejezést adjon Kapás Sándorban egyre jobban öeszeKUBzllódá érzéseknek, vergődő gondolatOKnaK. Kapás a Konyhaajtóból utána néz а ,уегекпек. Afcii ко г mögötte az ajtó becsuKÓdiK, arca egy pillanatra Kifejezéstelenné válik. >lyan mintha szivaccsal egy szines aquarelit Kétszer-háromszor, esetleg többször áttöröltek volna. Л Kifejezéstelen arcra újszerű vo\ —V . • о I t Павок rajzolódnaK KÍ . be .ezex саак olyanok, mint egy Bzénrajz vázlatán. A falitáKorház lép, Két Kezével megfogja a keretét, az ablai; felé teKint,, nehogy meglássa valaxi, aztán hirtelen olyan sietős mozdulattal,