Renata elrepült; Q 5888
- 2o Blza : Próbálja visszaidézni a helyzetet, amikor elkérte a Zabhegyezőt, lezseren megkérdezte, mikor szaladhatna fel érte. Most előttem van a szeme, ahogy figyelte, hogy mit válaszolok. Ha akkor azt mondom, hogy találkozzunk egy eszpresszóban, egyfelől a saját szegénységi bizonyítványomat állitom ki, mert ugy tűnhetett volna, hogy nem merek egyedül maradni a lakáson egy ismerős férfivel. Hogy én is azt hiszem szükségszerűen történnie kell valaminek. Másfelől lemondtam volna egy izgalmas helyszinről. A presszóban valószinü sokkal unalmasabb lett volna a beszélgetésünk. Én tudtam, hogy nem kell magának elutasitani, csak fékezni. Azt akartam, hogy amikor már ugy érzi, győzött, akkor csengessenek. Hogy megjöjjön az erőszakos barátnőm, aki elcipel bennünket csavarogni, zenét hallgatni. Ezekután vxzzx аккхкюпшкпх mit gondol, visszahozta volna nekem a Zabhegyezőt? Tamás : Én sokkal rafináltabb nőnek hittem. Ne haragudjék, de ez inkább egy bakfishoz illő ötlet volt. Elza : Lehetséges. De vegye figyelembe, hogy egy kicsit én is kiestem a gyakorlatból. Tamás : Csakugyan. Ж van Sándorral? Elza : Látja ipost én is duzzoghatnék, hogy miért kérdez ilyeneket. Tamás : De nem duzzog? Elza : Telefonál tani neki is, hogy ma nem érek rá. A tanítványaimmal találkozom. Egyébként valóban itt jártak a kislányok. Lehet, hogy találkozott velük a lépcsőházban. Tamás : Nem fél, hogy esetleg Sándor kiváncsi lesz a kislányokra és felszalad? Blza : Ez nem fordulhat elő. Та; ás : Ilyen jólnevelt?
