Gyászbeszéd; Q 5882

- 41 MÁSODIK RÉSZ: A BŰNHŐDÉS Első .jelenet: Párbeszéd a Sátánnal A szin változatlan. Ember mögötte a Kórus. LUCIFER /siet be/: Vége a szünetnek, mindenki elmondhatta a véleményét. Hallottam, az a hiba, hogy nincs érzelem a darabban, nincs szerelem, meg aztán nem emberek, hanem képletek mozognak a szinpadon, tételeket illusztrálnak, és igy tovább. Mit mondjak erre? Mondjam, hogy a szinpad ezt évszázadok óta nagyon jól elviseli, különösen napjainkban? De nem is vitatkozok erről. Folytassuk inkább. Tehát... KÓRUS: Testvéreim, győzött a Pokol. KARVEZETŐ: Ivott a bálvány lábanyomából. LUCIFER: Kérem, ez már hallatlan. Hagyják már a pokolba azt a bálványt .Engedjenek beszélni, mindent megmagyarázok. Kérem, menjenek ki...Igen, kénytelen vagyok kiüríttetni a termet. Nagyon kérem hagyjanak magamra Emberrel. Maguknak semmi keresnivalójuk itt! /А Kórus hangtalnul kivonul/;Ugy ni. EKBSR: No, kezdd már el. LUCIFER: Mit tagadjam épp neked, belőletek élek. És büszke vagyok erre a tudományomra. Minden hibátok, minden ostoba bűnötök az én kezembe fut össze.Legyen szabad egy kicsit büszkélkednem: művész vagyok. Hajt a művész örök kíváncsisága. EMBER: Es most mi után szaglászol? LUCIFER: A bün érdekel, mint mindig. Én nem változom. EMBER: Válogass. Itt annyi a bün, hogy irigyellek boldogságodért. LUCIFER: Ugyan ,ugyan, kis hamis.Csak nem az Isten kisded játékaira gondolsz? Ah! Valamelyik ördögfióka majd elcsemegézget rajta. De ne s'rts meg azzal, hogy ezt ajánlod föl nekem. Mitagadás én nem érem be ennyivel. Én - pour ainsi dire a rendkivüli, a korszakos, a világrengető bűnök után szag-