Gyászbeszéd; Q 5882

- 42 -lászok, amelyek elgondolkoztatnak, és témát adnak hosszú életemre. Mert, ha ez se lenne, akár mehetnék a Dunának is unalmamban. . .Hallgatsz? Közbe legyen mondva, a te eseted mindenen túltesz.Amit te tettél, hogy a császárt idézzem, az több mint bün, az hiba...Látom, érted mire célzok.Értelmes ember az én... cinkosom! /nevet/ EMBER: Mit mondtál, gazember? LUCIFER: Igen, igen, ez őröl fel végül. A cinkosom lettél. Bármit teszel, akár igy döntesz, akár ugy, mindenképpen és visszavonhatatlanul nekem szolgálsz. Kellemetlen, ugye? EMBER /felsóhajt/: En megtettem, amit tehettem. Képességeim legjobb kihasználásával küzdöttem ellened. Iía igy is visszájára fordult, rnár nem nyugtalanít. Többet nem tehettem, jobban nem harcolhattam. Ha elbuktam, talán valóban legyőzhetetlen vagy. LUCIFER: Álnok. Ez más kérdés, hogy én milyen erős vagyok. Elkeserítelek: sajnos, nincs igazad. Képességeid megengedték volna a jobb választást, az erősebb ellenállést. Az egész seregetek legkimagaslóbb alakja te vagy.Azonnal.átláttál Karcsinak a hamis érvein. Miért egyeztél bele? EMBER: Jól tudod, hogy segítsem a harcot. LUCIFER: Hazudsz. Tudod, nagyon is tudod, hogy csak ártasz igy ügyeteknek. EMBER: Csalódnod kell bennem. Ham tudom. Ha megfeszülök, akkor se látom, miért ártok. LUCIFER: Könyörgök, ne alacsonyodj le a hazugságig. Szánj már meg. Legyél méltó ellenfelem. EMBER: Te is pojáca lettél? LUCIFER: Hagytad, hogy megszégyenítsen. Egy Karcsi. Egy Károlyka. Hogy ő beszéljen önfeláldozásról. Hogy ő példálózzon az ügy elsőbbségéről. Az egyéni élet semmisségéről. Ezt tűrted!