Gyászbeszéd; Q 5882

- 4o осsmányságért, a posványért, vérért, szenvedésért,mindenért. így élek én, Istenem, igy tudok csak harcolni érted. Talán jobban tetted volna, ha nem engem jelölsz ki erre a szörnyű feladatra, de ha igy tettél, én mindenben követem az útmutatásodat .Áldj meg engem, Atyám. És bocsásd meg a vétkeimet... Ámen. EMBER/ mig Isten zokogva térdel, lassan feláll/: Nézlek. Es rettegek ISTEN: Nézz csak. Én bolond, azt hittem,mindenkiben ilyen őrült hit lobog. Most nézz és nevess ki...csak nevess... EMBER /mellé térdel/: Nem nevetek. Vállalom. ISTEN /ujjongva felugrik/: Tudtam! EMBER: Nem tudsz tes semmit...menj...készitsd az ünnepi beszédet. ISTEN /kifelé menet/: Isten vagy. EMB ER: Takarodj! KÓRUS /megvilágosodik/: Jaj. Ivött a bálvány lábanyomából. KARVEZETŐ Hosszú időre minden elveszett. KÓRUS: De miért, miért tette? LUCIFER /lendületesen besiet/: Enged elmükkel, ezt majd én magyaré.» zom meg. De csak szünet után. Addig pihenünk. /Kiszól/ Függöry !