Gyászbeszéd; Q 5882

- 39 ISTEN /gyorsan/: Kiért? Téged nem arra tanitottak, hogy az ügy az első? Hogy emellett fikarcnyit se számit az egyén? A maga kis...érdekeivel, meg mit tudom én, miféle bajaival? EMBER: Es az igazság? A becsület? A tisztaság? Miért nem értess? Kit csodálkozol és mereszted a szemedet, hogy én, a haláltmegvető napfényországi hős most nem akarok mégha,lni?/csendesen/ Kert nem akarok. Nem hiszek olyan halál értelmében, amely hazug, és ujabb hazugságokat szül láncreakcióként. Ez a szó, hogy becsület, semmit se ond neked? ISTEN /kitör/: Hát nem! Semmit! Én a saját becsületemet is alárendelem a győzelemnek! Igen! Az igazságot is! Mocskoljanak csak ötven 'v . .Iva, száz év lulva! Úgyis tudom! A győzelem után, amit én vivtam ki, engem fognak mocskolni, hogy halálba kergettem a hőst! Hazudtam, csaltam, amitott

am a népet! De mit érdekel. /Átszellemülten, de őszintén/ A győztesek, az enyéim fognak meggyalázni, mert igy küzdöttem az eszméért. Nem holmi Grál-lovagként, glasszékesztyüben, nem.../megint kitörve/ Mert lehetett ugy? Ellenfeleink ugy harcolnak? Ellenfeleink olyan úriemberek, akik a csecsemők leölésétől kezdve minden gazemberséget felhasználnak a harcban, hát nekik lehet? Azért tiltakozik a világ? Arról nem irnak könyveket? Cask tőlünk, csak tőlünk követelik meg a tisztaságot?/terdrerogy/ Úristen, segits. Kezdjék az ördögök a becsületes harcot, miért nem 6k? Kiért mi? Miért mi válogassunk az eszközökben? Náluk száiezei? Gábriel működik de nálunk szörnyűség, ha egy akad? Nekünk hóhérunk se lehet, meg kinzékamránk se, mikor nekik rotyognak a millió százezer katlanok, és akkor mi még nem is hazudhatunk? /imádkozik/ Uram. Jöjjön el a te országod. Mert az az ország, az a győzelem, az a szabadság mindenért k'rpótolni fog, a tengernyi