Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 37 Böjt: Nem hiszed? Visszatértem a régi múzsámhoz, a lirához. /zsebéből papirt vesz elő/ Erről ínég nem beszéltem neked. Pedig ezt közvetlen azután irtam, amikor utoljára nálam voltál. Kicsit nyers még, de odafent majd kifinoiaitom, A cime: Hozsánnázás tavaszkor. Ági: Akkor te az előbb nem hazudtál, amikor azt mondtad, olyan vagyok mint hóolvadás után az első tavaszi nap? Böjt: /szomorúan/ Kedvesem, téged nagyon elrontottak. Szomorú az, amikor egy tizenkilenc éves lány a tiszta érzésből fakadó gondolatot nem tudja megkulönbözetetni a hazugságtól. Ági: Ez nem igaz! Éppen azt akartam közölni veled, hogy felhagyok a kísérletezéssel. Ezután csak veled törődöm, melletted akarok lenni minden órában, minden percben. Böjt: /meglepetten/ Ezt hogy érted? /zsebrevágja a verset/ Ági: Boldoggá akarlak tenni. Böjt: De hiszen azzá tettél. Soha ilyen boldog nem voltam, mint most. Ági: De én még szebbé akarom tenni az életed. Böjt: Ez nagyon kedves tőled, de én meg vagyok azzal is elégedve, amit eddig nyújtottál nekem. Ági: És ha én még ennél is többet akarok adni, mint amennyit eddig kaptál tőlem? Böjt: Többet? Te tréfálsz. Hogy adhatnál többet, amikor már mindent megkaptam tőled, amit adhattál? Ági: H; t nem érted? A feleséged akarok lenni. Böjt: Nekem van feleségem. Ági: Milyen feleség az, aki nem érti meg a férjét? Böjt: Vera nagyon derék, becsületes asszony.