Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 38 Ági: Egy kiégett, száraz kóró. Böjt: Ági, kérlek, ne, ezt hagyjuk. Vera nem érdemli meg. Ági: /csodálkozva/ Te mondtad igy! Böjt: De пел igy, hogy száraz kóró. De ha igy is mondtam volna, akkor sem áll szándékomban Verát akár egy hajszálnyira is megbántani. Azt nem állitom, hogy még mindig ugy szeretem, mint a házasságunk első évében. Az is igaz, ogy már nem is tudok ugy nézni rá, mint régen. Olyan szerelemmel, mint például terád, aki olyan va y az életemben, mint a tüzet fakasztó szikra. De erről én nem tehetek. S nyilván Vera sem. Vera olyan nekem, mint a legjobb barátom, anyám, Nyilván ő is tudja ezt. Ezért is ápolja olyan hűségesen a kettőnk közt kialakult szép, emberi érzést. Becstelen, aljas csirkefogó lennék, ha Verában megölném a hüségKfc, Őszinteség, és odaadás szépségét, mindazt amit irántam érez. Éppen te ne értenéd ezt aeg, aki szeeetsz... Ági: /keserűen/ Megértem én, nagyon is értem. Böjt: Ezt csak mondod, közben az arcod elárulja másként érzel. Ági: Nem gondolod, hogy én is lennék olyan jó feleséged, mint Vera? Böjt: Hogy foglalhatnék állást, hiszen nem is ismerlek. Agi: Nem ismersz? Két hónapja a szeretőd vagyok. Böjt: Másnak is voltál. Ági: Váradinak, csaz. neki, érted, senki lásnak. /sirva f kad/ Es azt is megbántam, ássál t-elofonáltatott, mint egy közönséges cafkának. És én nem akarom ezt tovább folytatni, nekem elegem van abból, hogy állandóan a tehetségemet dicsérjétek, csak azéri hogy hozzáférjetek a cllemhez.