Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

magam, hogy illúziókat kergetek. Ekkor jöttél te, te újra feléba? resztetted bennem a becsvágyat. Azt mondtad, tehetséges vagyok, ne veszítsem el a kedvem, majd segitessz. Böjt: Zsorabojai megígérte próbafelvételt készit rólad. Ha sikerülnek, van egy szerepe részedre. Ági: /gúnyosan/ És mit kell mondanom?... Hogyne ura, ma kaptunk friss árut. Vagy egy szerelmespár egyik fele leszek egy hangulatos utcai képben?.. Ke, Ferikéra, ne itt, megláthatnak bennünket." Csakhogy nekem elegem van az ilyesmiből, tul nagy árat fizettem eddig is érte. Böjt: Kinek fizettél? Ági: Váradinak. Böjt: /sértődötten/ Az lehet. M rt nekem te semmivel nem fizetsz. Mert amit én érzek irántad, az a legtisztább érzés, amit egy férfi no iránt érezhet. De ha te az érzéseidet csak árunak tekinted, akkor megátkozom a pillanatot amikor megismertelek. Ági: /ijedten/ Ne, ne beszél igy, te egészen más ember vagy, /megragadja Böjt kezét és legcsókolja/ Téged szeretni is tudlak. Ezért is kértelek, légy őszinte hozzám. Mert én is az akarok 1er ni hozzád. Igaz amit tegnap mondtál? Böjt: Mit mondtam tegnap? Ági: Azt, hogy én visszaadtam neked az ifjúságod és újra ugy érzed magad, mint amikor tizenhat éves korodban először voltál szerelmes. Böjt: Igen, ez igy van. Ági: Az is igaz, hogy az én szerelmem, uj alkotási kedvet ébresztett fel benned?