Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 32 Böjt: /idegesen/ Ujságiró? Hogy k( rül ide? Őrmester: Ne tessék idegeskedni. Valamikor volt ujságiró. Most ő vezeti itt a kulturotthont. Néha küld tudósitást a megyei lapba. Nagyon rendes ember. Mindjárt bejön, csak átöltözik és rendbehozza magát. Legyen szives válaszoljon a kérdéseire, mi a véleménye a kultúrházról stb. Maga érti ezt, tudja, hogy szoktak ilyen dolgot elintézni. Megteszi? Böjt: Kérem. Ha ragaszkodik hozz . Őrmester: Dehogy ragaszkodom, csak kérem. No, jöjjön Kunos elvtárs, intézzük el gyorsan ezt az ügyet, /mind a ketten el/ Böjt: Ha ez az őrmester normális, akkor én bolond vagyok. Vél óráig könyörgök neki, diszkréten kezelje a dolgot, erre a nyakunkra küld egy ujságirót. Ez jellemző a mi rendőreink tapintatosságára. Azt sem képes megérteni, amit olvas. Ági: Azt azt illeti, elég zavaros dolgokat irtál össze. Böjt: /megdöbbent/ Zavaros? Tegnap azt mondtad, neked is tetszett, jó olvasni. Ági: Olvasni jó volt. De megérteni akkor sem értettem. Böjt: Arról nem tehetek, kedves, hogy a második gimnáziumban aoE&pc abbahagytad a tanulást. Ági: Kunos sem értett belőle egy büdös szót sem. Láttam az arcán. Pedig egyetei^re jár, mághozzá irodalomtörténetet tanul. Böjt: Második évfolyamon. A reformáció irodalmáról. Amikor minden vers ugy végződött, hogy vala... De mit vitatkozom... Ha eszembe jut, hogy most már fent ülhetnénk Halmai villájában és a gondnok feleségének jóizü vacsoráját ehetném, felrobbanok a méregtől. Ssak azért, mert egy ilyen hülye sofőröm akadt.