Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 33 Ági: /hirtelen elhatározással megfogja Böjt kezét/ Ne mérgelődj? Gyere, üljünk ide. /э fotelhez vezeti/ Nyugodj meg, kedves, /megsimogatja a fejét/ Bö$t: /megcsókolja Ági kezét/ 'ilyen finom, uha kezed van. Nem is tudom, mit csinálnék nélküled. Agi: Valakinek másnak csókolnád a kezét. Böjt: Hogy te milyen rosszul ismersz engem. Ági: Csak nem akarod ezzel azt taondani, hogy én vagyok az egyetlen, akivel a feleségeden kivül viszonyod volt. Böjt: Miért ne mondanám, igy van. Ági: Ez jól esett./ráhajol Böjt térdére/ De nem hiszem el. Te olyan közismert irö vagy, biztos bolondulnak érted a nők. Böjt: /szomorúan/ Akad egy-kettő, de mit érek velük. Vera valamennyit elmarja mellőlem. Ági: /felemeli a fejét/ Most mit hazudtál neki? Böjt: Dolgozni megyek, egy barátom kölcsönadta a villáját. Ági: Mit szól majd, ha üres kézzel térsz vissza? Böjt: A bőröndömben van egy rövid fiötalkori regényem ami még nem jelent meg. Erről Vera sem tud. Egy kicsit átpofozom, felfrissítem és ez lesz az alibi. Ági: Eddig olyan keveset beszéltél a feleségedről, ilyen asszony? Böjt: Milyen lehet egy nő harminchat éves korában? Kiégett, hűvös, száraz. Ági: Még mindig szép. S azt mondják, okos is. Böjt: Az egyetlen, ami elviselhető benne az okossága. Ági: Szereted? Böjt: Nem. Ági: Miért élsz akkor vele?