Agave; Q 5870

- 12 MÁSODIK ff ELVŰ IM ÁS» íüggöny felmegy, a színpad bal oldala van csak megvilágítva. Egy kispolgái

ran berendezett szoba képe tárul elénk. A fal mellett kettős ágy. Középen^nagy, faragott asztal, körülötte székek. Elöl egy nagy fotel, magas támlával, közvetlen a kettéosztott rész sarkánál. Előtte kis aaetalka, rajta mindenféle képeslapok. Ott ült a lány lehunyt szemmel, mosolyogva, feledve azt a gondolatot, hogy tul van már a három hónapon. Mellette, lent a földön egy magnetofon van bekapcsolva, lány hangja szól, mint gondolatait közölve. - Emlékszem, kiskoromban itt ültem, mindig elfeküdtem és azt gondoltam, hogy б az édesanyám és kezével simogat, /fejét végigsimítja a puha bársonyon./ Valóban simogatni tudott. Varázsereje volt, kárpótolt minden egyes elmaradt simogatásért. Mikor u^y éreztem, hogy jó voltam és megérdemeltem9 akkor leültem ide a fotelba és б mindig simogatott. Anyám sokszor talált rám, mikor este hazajött, a karfára dőlve aludtam, lem szerettem a kiságyamat, nem tudott simogatni. Azért igyekeztem mindig jó lenni, hogy utána beleülhessek, dó barátok voltunk. Ö megértett. Szöveg megszűnik, utána vad titmusok következnek. A lány még mindig becsukott szemmel mosolyog. Egy idős, ószhaju no lép be az ajtón. Vasalt ruhával a kezében a szekrényhez megy, kinyitja s kezdi rámolgatni a ruhát. Megfordul, hátraszól, hangja indulatos, Kapceold ki azt a magnetofont, szétmegy a fejem, Ahejett, hogy heverészel, kivasalhatnád a holmijaidat, ne várj mindennel rám. Lányj /feláll, a gépet kikapcsolja/ Majd kivasalom, de most fáradt vagyok,pihenni akarok. Anya: /üunyosan/ Bizonyára nehéz napod volt? Vagy vársz valakit? Lány nem felel, újra leül, egykedvű tekintetét a magasba irányítja. Kérlek, hagyjál, fáradt vagyok. Én is elfáradhatok. Anya: /szekrényt becsukja, lány felé jöri, aggódva kérdi/