Agave; Q 5870

- 11 Biztos.nagyon szépen tudott beszélni és főleg Ígérni. , Lány felugrik és mérgesen kiált. Nem igaz! Nem, ő nem volt ilyen. Szeretett engem. Egy nő vitte el tőlem. /Halkan mondja, fejét lehajtva./ Orvos feláll, megkerüli az asztalt. A lány háta mögé áll, meg akarja simogatni fejér, de keze fél uton megáll, s kezét a lány vállára teszi, maga felé fordítja. Hát persze, tudom megesik ez mindenkivel. Fejét elfordítja, a közönség felé néz. Mi mindnyájan szeretünk. , Hirtelen a hang robban be, megtöltve a színpadot. A Hang: Én szeretlek téged! Te szeretsz engem! Ő szeret minket! Mi szeretünk titeket! Ti szerettek minket! Ők szeretnek minket! /Utolsó szavak pokoli nevetésbe vesznek./ Orvos mérgesen hátralép, a láthatatlan valakit zavarja el. Szin elsötétül, előre jön, csak ő van megvilágítva. Szavai épp olyan indulatosak, mint a hangé. Orvos: Ki tudja azt, hogy kik a felnevelt aborduszok? Mit gondolnak? Itt mégis több az asszony, mint a letö/rt virágok, akik tudatos gyümölcsüktől, mint az átkoktól szaba' dúlnak, vetik el a gyermekük és az anya sem erkölcsösebb, ki lányát kitagadva hasonlókért; elveteti hites ura müvét! Akit mélyre ásnak, hogy ne hallja a hangokat, az nem tudhatja mikor van reggel, meg este, mikor szól a harang. Függőn у .