Jó voltál, Bobby?; Q 5867

Büszke vagyok mindnyájatokra, arra, hogy Vietnamban születtem.. MONG: Ak'eor meg kell értened Susanne, szere tie kl SUSANNS: Ha nem vagyok kedves hozzád, maradnak köszönd. Mert én is szeretlek, ong. Gyerekkoromból... MONG: Nem adlak senkinek oda. Megöleli. Nem adlak, érted? SUSANNE: viaskodva: Engedj el! Nem vagyok a rabszolgád! MONG: Az leszel, azt akarom... Téged akarlak. SUSANNE: kitépi magát: Megzavarodtál? MONG: A kis vadmacska! Megvetsz engem? SUSANNE: Meg, Szándékomon kivül. MONG: újra közelit: No majd meglátjuk... SUSANNE fegyvert fog rá: Állj, vagy belédlövök. MONG: így állunk? SUSANNE: Ha tetszik, hadbíróság elé állithatsz. NHON jön. Meglepi a Jelenet;.! történik itt? Tedd le a fegyvert, Susanne! Feleljetek hát! SUSANNE: Semmi, NHON: Semmi? Mi Jár ezért, kapitány? MONG: Lefokozás... például. SUSANNE: Parancsnok elvtárs, Mong bátor katona... Nem kell megbüntetni öt. ión meg tüdőm védeni maaam. á • NHON: Nagyszerű szived van, Susanne. Kapitány, inától kezdve kerülni fogod ót. , A ••! É " r••** ' MONG: Kegyetlen vagy, Nhon. Ellőném a saját ujjamat, hogy Susanne-nal köttesemxi be. NHON: Trong 3y Mong kapitány, ez parancs! .,'•/' л MOEG: Értettem. x. , В Ii d Mai Than és mások kormosán, csapzottan Jönnek. THAN: Parancsnok elvtárs, Jelentem, a tüzet eloltottuk. NHON: Ott voltam.láttam. Emberéletben nem esett kát? THAN: Nem. NHON: Büszke lehetsz Bud-ra Susanne. Szemtanuja voltam, amint egy kisfi ut az égő romok alól kimentett. Kitüntetésre fogom föl térje szteni Kezetnyujt Bud-nak: Szivböl gratulálok! 3UD: Köszönöm. Kötelességem volt.