Jó voltál, Bobby?; Q 5867

NHON: Mal Than, to Is derekas minkát végeztél. A kihallgatás most elmarad« Mindenki menjen az előbbi helyére! Telje sitik a parancsot. SUSANNE: Nagyon boldog vagyok, Bud. Megöleli. Ki sem tudom mond ani me nnyi re... BUD: Nem is kell. Több a szónál, ha látom, Susanne! NHON: Majd elfeledtem, Bud. Én is büszfee lennék, ha nekem ilyen feleségem lenne, mint Susanne... SUSANNE: Parancsnok elvtárs, nagyon kérlek,ne folytasd! BUD: Dehát miért ne, Susanne? SUSANNS: Semmiéég. N H о n-h о z: Engedélyt kérek a távozásra. Trang doktornak, ugy hiszem, szüksége van rám, NHON: Megadom az engedélyt. SUSANNE: Köszönöm... Vigyázz magadfca, Bud] BUD: Vigyázz magadra, Susanne] NHON: Mondd, Bud, vágyódsz-e haza? BUD: Igen, Látogatóba. NHON: Végleg nem? BUD: De végleg is... Csak valami hiányzik hozzá. Valami, ami miatt nem fájt eljönnöm. NHON: írtelek. Kn ugyan nern ismerem a te hazádat, nem tudom, ott minek örülnek az emberek. Csak azt tudori, hogy nekem gyűlöletes. De ha arra gondolok, hogyan hajolna meg a térderm mégegyszer egy selyembe bujtatott mandarin élőét, hát... a fejét ingatja. Azért mondom, hogy értelek... Kgyöaer majd az is meglesz. Időbe to lik, de meglesz. BUD: Olyan nagy ember vagyte itt: Parancsnok. Aztán* csak idejössz hozzám, és beszélgetsz vole®... NHON: Máshoz is odamegyek. BUD: Tudom. Ha ezt otthon elmesélném, nem hinnék el. Mégiscsak idegen vagyok itt... NHON: Idegen? Vagy túlontúl sznreted tSusanne-t, vagy már minket is sze retsz, A kettő tulajdonképpen ugyanaz. Én jól iomehem Susanne-t. Nem vagy idegen... Akkor azt se hinnék el, amit most fogok mondani neked. BUD: Mit akarsz mondani? • • V' NHO!Mj_ Kong, hogy is mondjam, megengedhetetlenül viselkedett Susanne nal szemben, eg kellett volna büntetnem, de mire megyek vele. Át fogom helyeztetni a hadosztályparancsnoksággal. Majd kérek egy másift helyettest. BUD: Köszön ;m... bár az én kedvemért...