Jó voltál, Bobby?; Q 5867
•3Z. momra, mint "bármelyik más, közönbös fogalom. Fölülről és felülő te sen képzeltem el az egégzet. áfct hittem, hogy a háború az a művelet, amikor egy másként eldönthetetlen kérdés megoldása végett megnyomnak egy gombot, és működésbe lép egy gépezet. Nem számoltam az emberi szenvedéllyel. Amit hősiességnek hivunk, vadnak, és őskorinak tartottam. SUSAN,vS: És most? BUDíBiztos vagyok benne, hogy az imént is kétszerte nagyobb katonai egységgel szemben álltuk meg a helyünket. SUSANNE: Mert a fenevad kapkodva és céltalanul mar. i pedig összeszorító tt foggal v leélj ük a fájdalmat, mert tudjuk, hogy része annak, amire vállalkoztunk. Ezt mindegyikünk tudja. Ezért nemcsak katonák vagyunk, hanem ki-ki egyúttal parancsnok is. BUD: Nekem te vagy a parancsnokom, Susanne] SUSANNS: Azt szeretném, Biíd, ha nem én volnék; annak örülnék, ha te magadban is megtalálnád a parancsnokot. BUD: Igazad van, Susanne. Igyekszem megtalálni. Sokáig nézi Susann e-t. Mosolyogsz. Mire gondoltál, Susanne? SUSANNS: A kis Thi Jutott az eszembe. Róla meg az, hogy mindig tanítónőnek készültem... Egy tanítványom már yan: egy fiam... Mondd, Budd, te szereted öt? BUD: Sajnálom. SUSANNE: De szereted-e? BUD: Miért fontos az neked? SUSANNE: Thi fél tolod. ogmondta nekem... Felelj, Bud] BUD: Nem szeretem... még. SUSANNE: Még? BUD: Igen. Szeretném ót szeretni, de nem tudom, egnyugszom benne, hogy velünk van. Emberséges dolognak tarom, hogy gondoskodjunk róla. Ennyi az egész... Most haragszol rám? SUSAN.E: Dehogy. Az bánt inkább, hogy biztosan neked is kellemetlen... BUD: Ez túlzás. Ha te szereted öt, biztosan meg fogom szeretni én is. Te keltettél életre, Susanne. Te vagy nekem a lálekszülö anyám, te mutat ad meg a nyomorúság mézét, hogy higgyek a gyülöletben, hogy küzdeni tudjak a szeretetért. % THAN: futva jön: Hol találom a parancsnokot? katona:Nem messze balra. I I. katon a: i történt? \ É (X THAN: Az amerikaiak gyujtólövedékekkel árasztották el a falut. Egy része lángokban áll. fi 1. Többen az ellenkező irányba futnak,
