Jó voltál, Bobby?; Q 5867

•3Z. SUSAN 0: Igen... ár alig emlékszem az apámra...Mikor Idehoztak nagyon rossz bőrben voltál, Bud. Így hét múlva már értelmesen néztél. Két hét tolhetet el, amikor magadhoz hívtál, és bocsánatot kértél azért, amit ellőnünk tettél, megköszöntöd a gondolskodást. Emlékszel? BUD: Azt hittem, hogy Itt, meg fognak ölni... Nagyon hálás voltam, és agynannyira szégyelltem la magam. SUSANNE: Akkor fogtad meg először a kezem, fegsajnáltalak? Nem tudom. Akkor éreztem először azt, amitől azóta som tudok szabadulni. De már nem is akarok. BUD: Köszönöm Susanneí Amit naponta értem teszel, bizonyít,. Ha arra gondolok, hogy most a lolkem mélyéből kellene kitörni a szónak szeretlek; amikor minden nyomorúságom mellett, Is szeretnélek elhalmozni a szeretet becéző szavaival, torkonragad valami, és belémfagyasztjn a lélegzetet... Susanne, a szónak nem marad nyoma. Én nem tudok bizonyítani. SUSANNE: Hátha mégis tudnál, Budi BUD: Az én helyzetem olyan, hogy csak segíteni lehet, rajtam, de én nem tehetek senkiért semmit... SUSANNS: Gondolkozzál, Bud! Biztosan tehetsz valamit. BUD: Egészen lehetetlennek tünlk. SUSANNS: Nem, kedvos, nincs lehetetlen. Vagy lehetetlen, hogy szeretlek... Pedig igaz... Amikor kapcsolatba kerültem a mozgalommal, még hátra volt a győzelem Dien Bien Phu-nál. Majdnem gyerek voltam. Nagyon féltem... 'indig arra gondoltam, hogy magammal viszem az ellenséget is a gyűlésre, az elvtársak közé. Olyan rögeszmém volt, ez. Ghl Hué,az egyik elvtársnő egyszer ártatlan megjegyzést tett, or re... Nekem nnryon rosszul esett. A titlcár, Nguyen Van Nhon elvtárs észrevette, és mindenki előtt azt mlndta: Л franciák között í.s vannak kommunisták. Hogy ki minek született, arról maga tehet, a legkevésbé. Az a fontos, hogy i it mond, mit. akar, és mit tesz... Később azt is megtudtam, hogy a franciáknak Is volt olyan nemzeti hősük, mint nálunk a Trung nővérek. Joanne d

4 Arc-nak hívták... Azóta nem Jövök zavarba. BUD: Le vagyok láncolva az ágyhoz, na moccanok börtönbe dugnak. Nem lázongok ellono, a lelkiismeret bilincsei visszatartanak.De nincs félelmetesebb, mint fölöslegesre válni a kiszolgáltatottság miatt. SUSANNE: fedd meg az olső lépéstí A többi cönnyebhon raögy, G 1 apó lép be. agyapó, hát mégis eljöttél, Idejöttél? ö I: Téged ke re sie к к 1 slány от. SUSANNE: Nézd, Bud, a nagyapám. Szóljatok már valamit egymáshoz] BUDI Susanne gyakran emlegeti... gyakran beszélt a nagyapjáról... GI: Majd megismerkedünk, Susanne. Azért Jöttem, hogy szóljak neked. A doktornak szüksége van rád. less hozzá, én vigyázok addig a betegedre. USANNE: \