Jó voltál, Bobby?; Q 5867

2,%. BOB: Ki. Eltakarja a s z e m ét: És hidak zuhantak a folyóba.... és épületek borul talc lángba, és hangyabolynak tünö falvak fröccsentek a levegőbe. BUD: Emberek hulltak a földre, félénk szemű gyere kok rimánkodtak я a szörnynek, s tehetetlen anyák szemeláttára ragadta el őket a süket halál. Hány szerető gyászolta kedvesét, há у boldogság perzselődött meg, hány társtalanság keserűsége vádol, hogy a te kis dédelgetett árvaságod méltán piruljon! BOB: Te vezetted a gépet. Te kormányoztad a falvak fölé. Te vetted célba a hidat. BUD: Те с«ал. ..1 oldottad a bombát. Bűnösök vagyunk! BOB: n nem vagyok bűnös. Mindent megbántam. Irdig is iszonyodtam a vágóhíd-szellemtől. Emlékszel, mikor Dierk, az a naghangu német a kalandját mesélte a kocsmában? Gyerekek egy kézigránátot találtak. Mikor őt meglátták, ijedtükben eldobták. Fölrobbant. Sebesülten futottak volna a kicsik, de Dierk géppisztollyal leszedte őket, mire eszébe jutott, hogy ezek nem is öt akarták bántani. És fcöhögött. Én utáltam Dierk-et, a vért, mindent... BUD: Utálni kevés, Bobby. BOB: A szerelemben megéreztem a bordélya agot, és megvetettem. Irv Jones a csinos ápolónő minden lábadozó beteggel lefeküdt. Csak később tudtam meg. Nein bifctam többé a szerelemre gondolni. Megvetettem. BUD: Kevés. BOB: Kiégtem, kiszáradtam. Ez elég büntetés nekem, hogy ne tudjam bünösne magam, BUD: Büntetés nincs. Amit igy hivunk, az a dolgok logikájából ered; -fordulópont egy eseményláncolatban, valaminek a meghatározott köve tke z ménye. BOB: Jó szándékom ellenére is bűnhődtem... BUD: Ez is kevés. BOB: Ml? BUD: A szándék. Tudni kell, vagy meg kell tanulni felismerni a roszazat, és tenni ellene. BOB: Késő, Bud! Lejárt számunkra az idő... Hallod? . egint Jön ez az átkozott vihar! BUD: Nem hallok semmit. BOB: Most sem? BUD: De most igen. BOB: Olyan az üvöltése, mint egy zuhanó gépnek. BUD: Zuhanó gép... Veled mi történt, tulajdonképpen? BOB: Mlkofc a hegyek fölött visszafordultunk a tenger félé, én kiol-