Kutyakomédia; Q 5865

valami nyomasztja lelkiismeretét.Azután »égis elraoeolyodii> .Emlékezik. BOTLIK: Amikor megláttalak azt mondtam magamban,Takaró» egy teremtés. Ha sokáig nézem még belebolondulok, A szin elsötétül .Anna a Botlik előjönnek a színpad előterébe,ugy tesznek mintha a szabadban sétálgatnának«A vauit peregni kezd. BOTLIK: Nagyon eltávolodtunk as elvtársaitól. AMA; Mindenki végei a maga dolgát .Gondol ja,hogy sikerrel jár a küldetésünk? BOTLIK; Bizonyára.Kemény fej a paraszti koponya de be lehet törni. Különösképpen azokkal as érvekkel.Jól beszélnek nem mondom .Az ember ceak áll vagy Ül és hallgatJa,hallgatja.Ceak egy baj van a szövetkezés körül, ANNA: Éspedig? BOTLIK: Se aa elnök,akit a cipéasesakmából átirányítottak ezeknek a kálvinista magyaroknak a nyakába nem egészen érti a dolgát«Például,nem tudja megkülönböstetni а tehenet а bivalytól,ée fogalma eines melyik ló a kanoa és melyik a csődör. ANNA: Az ellenség hangja beszél magából.Vigyázzon mert az uszályába kerül nagyon könnyen.Az a cipéez a vezető munkásosztály hatalmát képviseli. ta ne felejtse el.forradalmi időket élünk. BOTLIK .-Hát igaz ami igaz »mindig nagy időket élünk át.És hát igaza van kis elvtársnő,forradalomban élünk,az emberben mindig forrong valami.Hol a fejében hol a gyomrában.De beszéljünk most másról. ANNA: Jól van.Beszéljünk a faluról.Ez most központi téma.Itt született? BOTLIK: Xgen.Apáa»anyám,nagyapám»nagy&nyám,déd és ük nagyszülei» is* Talán az is érdekli szeretem e a falumat?Igen.Ez az én nagy világom és kiesi hazám.Tavasszal,amikor a langyos levegőben érzem a föld szagát,amikor а fü kidugja fejét a földből...Van gólyánk is.Azt mondják télen a Nilus partján ácsorognak és hazaméláznak.Azután a rét,a patak partja tele van sárga,kéklevei* virággal.Ismeri a búzavirágot?A pipaesot?A gyöngyvirágot? /egymásranéznek hosszan/tn szívesen bevezetem a természet nagy rejtelmeit». JÉs közben megpihenhetünk a természet lágy ölében is .Akarja? ANNA:/szégyenlősen lehajtja fejét,halkan mondja/Itt az ide

je,hogy visszaforduljunk./kisétálnak a ezinról/ Szín elsötétedik.Azután Botlikot látjuk a színpad közepén,fényaugér világítja meg alakját. BOTLIK: Szél hozta,szél vitte.Sohasem látom többé.Ceak egyszer ropogtathattam volna meg a csontjait ugy istenigasából.Esküszöm nem felejtené el amig él.Be igy elmenni...elengedni*..Mihály,ha meghalsz a túlvilágon ezt a rovásodra írják. Szin elsötétedik.TeiJss kivilágítás után Anna és Botlik sétálnak a falu határában. BOTLIK: Ha jól emlékszem több mint három hete nem klóikon tunk .Mintha a sors láthatatlan keze vezérelte volna hozzám...Több mint három hete csak maga Jár az eszemben,nyugtalanul Járok kelek a földeken,erdőben,istállóban csak magára gondolok.Valami történt velem«Valami megindult bennem.../kérdőleg néz a lányra,vajon benne is megindult ez az érzés/Emiékszik?A virágokról beszélgettünk.A gyönyvirágnál hagytuk abba. ANNA: A természet lágy öléről volt szó. BOTLIK; Igen»igen.Van egy ötletem.Ha akarja,sötétedés után megleshetjük a szentjánosbogarakat »Amint a sötétben a bokrok között megcsillan két kis fény

es,fehér pont. Megállnak.Elszoruló cziwel»komolyan nézik egymást.Azután tovóbbin-