Kutyakomédia; Q 5865
dúlnak.Lassabban lépkednek,közel abb karülnek egymáshoz. Sein elsötétedik.Holdfény világítja meg a bokor aljában kuporgé á párt»Lesik a bogarakat. ANNA;/fojtott hangon /Ней látóra a bogarakat. BOTLIK: Most én sea.ördög érti eaeket.Most»araikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Anna kesére né«,amely а férfi erős kosének fogságába kerül.Egy szánalmas mozdulattal kísérletet tess a kiszabad!tásása,azután belenyugssik annak elvesztésébe.Botlik hanyatdül,kitartóan nési as eget. BOTLIK: Mikor indul a kocsi? ANNA: Körülbelül egy éra múlva. BOTLIK: Egy éra, Ая sok idő.Rengeteg idő.Egy egés« élet.Egy egéss történelem...Bzeretek igy feküdni és nézni a csillagos eget.Ilyenkor ugy érzem a csillagok elindulnak a föld felé,Jönnek,jönnek és...hát jönnek. Anna felnevet,oldalára fekssik.A térti boldogan tapasztalja a lány közelebb került hozzá. BOTLIK: Ne haragudjon,én nem vagyok költő.Be nésse,milyen ««épen süt le ránk a hold. ANNA: A hold nem süt hanem világit. BOTLIK; Muszáj ilyen présainak lenni?Egy kis költészetet megengedhetünk magunknak.Nem igaz? ANNA» Igen. BOTLIK: Hogyan került a falujárék közé? ANNA: Apa a minisztériumban osztályvezető.6 szervezte. BOTLIK: Persze Л kislányát пей hagyja ki semmiféle jébél. ANNA: Ez kötel eseég.Hivatás.életcél.Maga ezt nem érti. BOTLIK: Nem vagyok azért olyan buta,bugris paraszt. ANNA: Maga is a nép fia.Tanulhat, felslös poszton is szolgálhatja osztálya érdekeit. A férfi felemeli fejét,nézi a lányt.Arcára van Írva,est коmolyun gondolod?Visszaejti fejét.A lány kesét jobban Megszorítja. BOTLIK: Válasszunk ki egy csillagot.Egy közös csillagot.Szép fényeset,nagyot.én nézem itt a faluban,maga meg a városban.És egymásra gondolunk »Benne van? ANNA: Válasszunk.Magának melyik tetszik? BOTLIK: Esküszöm nem is tudom.Magura bizom. ANNA«/nevet/Udvar las.De a kezemet már alig érzea.Nos,ha már rámbizta. BOTLIK: Bárcsak magára bizhatnám az életemet is. Anna kihúzza kezét a férfiéból.Bzétlanok.A helyzet komolyra fordult, mindketten érzik.Anna lassan felül.Felállni készül.A férfi gyorsan felül, s a meglepődő lányt magához öleli,esetlenül,nagy erővel szorítja magához. BOTLIK: Nem engedhetem igy el.Meg kell értonie,hogy én...hogy én... a kutyaaindenségit,miért nem vagyok én költő,most elmondanám mi van a szivemben,lelkemben,miért remeg minden porcikám,..de fftuskó vagyok. ANNA: Egy fatuektí nem tud érezni. BOTLIK: Nem tudom kifejezni az érzéseimet.Csak érzek...érzek...érzek. Anna...nem lehet ezivtelen hoz«ám.Van még egy röpke éránk ée as olyan gyorsan elmúlik.Ne hagyjuk nyomtalanul elszállni és mi halálunkig a«on tépelődjünk miért is vagyunk boldogtalanok,mi az ami életünkből ostoba médon kimaradt Дппа...szeressen egy kicsit ...csak egy nagyon kicsit.F.gy egészen picit.
