Gyilkosok; Q 5863

MAYEHNÉs/fürge mozgású, hangja éles, vékony/ óh, édes Emmács­kám, nem is képzoled, mennyi bajom van ezekkel az al­bérlőkkel. Szörnyű! Hidd el, drágám, néha ugy érzem, egyszerűen kibírhatatlan a helyzeten... kexmunzéky T)e muszáj hordanunk a keresztet, amit iaten a vállunkra adott.../ megigazítja stóláját / EMMA : teát tölt magának / Pardon... megengeded, kedvesem? MAYSRHjfe: Ó, hogyne, hogyne... Mintha csak otthon lennél* / Kis szünetet tart, majd fejét esküvői képe felé fordítva folytatja / Amióta szeretett* Leókám elhalálezett - iaten nyugosztalja szegényt - nagyon nehéz az éJetem. Mondd, édes, hát ki tudtam volna jönni abból a nyolcszáz forint nyugdíjból? Ez kérlek, ey bagatellösszeg, egy bagatell... Kénytelen voltam feláldani nyugalmamat, és kiadni az eyik szobát... EMMA s /érdeklődve közbevág / Mérnök? Vagy orvos? MAYEBNÉ: /zavartan / Hogyan is mondjam, kedves... Anyagi helyze­tem biztosítása megkövetelte, hogy leereszkedjem bizo­nyos emberekhez, akik nem méltók arra, hogy a lakásban , abban a lakásban éljenek, amelyben szeretett* Leókámmal töltöttem napjaimat. EMMA : Nem értem, kedvesem... Remélem, egy imtellektüel személyt jutalmaztál meg jóságoddal — MAYEKNÉ: Emmuskám, hogy ugy mmdgxm, mondjam, kényelmetlen hely­zetbe hozol... Két évvel ezelőtt»amikor szeretett Leókám eltávozott mellőlem, hirdetést adtam fel. Képzeld, néhány napig olyan volt a lakásom, mint a kocsma. Nem győztem a koszt takarítani. Jött néhány házaspár - legtöbbjük gyerekkel - de csak nem képzeled!... Egy elegáns, snájdig ur ötszázat igért, ha időmként egy-két hölgyismerősével igénybe veheti... Mindössze száz forinton múlott. Kép­zelheted, hogy ragaszkdnom kell minden fillérhez. Végül jött ez a három - hogy is mondjam ? - szóval ez a három közönséges munkás... EMMA : / összecsapja kezé* / Jesszusom ! MAYERNÉ: No lepődj meg, drágám. Egyenként háromszázat fizetnek, az összesen kilencszáz... Havi ezrhétből tartom fenn л magam* EMMA : Nehéz az élet, kedvesem... MAYERNÉ: Hát igen. Az ember kénytelen kiszolgáltatni a lakását, a bútorait, a nyugalmát, az emlékeit ugye... Boldogult Leókám ha élne!... EMMA : /a falom lévő giccses képeket aézi/ Ó de kedves! Milyen bájos! Ez a naplemente... és az a szarvas a patak part­ján...! / kényszeredett csend . Fejével a másik szoba felé int, majd, hogy megtörje a csendet:/ És mégis... milyen egyének? MAYERNÉ: Kettő említésre sem méltó. Szürke suhancok. Alig látom őket egész héten. Szombaton elutaznak a falujukba, hétfő hajnalban megérkeznek az avasszaIonnájuka1. Ha meg nem nem mennek haza, mennek a kocsmába meg a mulatóba, aztán egész vasárnap részegen döglenek...

Next

/
Oldalképek
Tartalom