Gyilkosok; Q 5863

EMMA : MAYERNÉ: EMMA ? MAYERNÉ* EMMA * May

érné: EMMA Bánja a csuda! Ugy szólt as egyezség, hogy ők takarítják a szobájukat. Rájuk is ripakodom minden rendetlenségért! Viszont a harmadik, az valamivel mintha komolyabb lenne* Az is alig тап itthon, mindig könyvvel ahóma alatt lótfnt. Szinte nem is alszik./ Csend, a másik szoba felé figyelnek* Valamivel halkabban folytatja/ Azt mondja, valami egyetemre jár. Most is vizsgára készül*•• Budai Zoltán..* Diák? hehegy, dehogy. As is cak egy munkás* Valami vegyÍgyárba jár Kőbányára* Nappal* Onnan szokott menni az egyetemre•• Hajaj! Sokat változott a világ; ugy látszik, ilyen is ván manapság* Bánom is én, hogy hová szaladgál, csak fizesse pontosan a lakbért. Persze, gondolkoztam már, hogy kicserélem a társaságot. Ez a Budai is! Néha olyan erős vegyszer szag árad a ruhájából, hogy átérzik a falom . Na, ne mondd! Meg aztán este, ha itthon van, órákig égeti a villanyt* / Körülnéz, közelebbhajol Emmához, szinte suttogva /: Azt mondja a házmesterné, hogy a mult héten, amikor a belvárosban járt, nagy tömeg volt az amerikai követség előtt, leintettek* Ez a Budai is ott volt, az én lakóm* Azt kiabálta, hogy "Békét Vietnamnak!** * vagy ily e emit. .* /Rangosabban/ Leókán, ha élne... Nyugodjon szegény... A másik szobában Zoltán véletlenül fellök egy széket, amelyről egy halom könyv és papir esik le* A két nő összerezzen - Emma még keresztet is vet. MAYERNÉ: /pár pillanatig tartó ocsudás után belöki a két szobát elválasztó ajtót, de nem lépi át a küszöböt/ be Budai ur! Maga felveri az egész házat! Ez osendháboritás! Mindjárt éjfél, és maga még égeti ezt a drága villanyt? Vegye tudomásul, hogy albérlőimre*! kivétel nélkül vonatkozik az én házirendem! Majd£ tárgalunk, kérem, majd tárgyalunk! ZOLTÁN : /miközben szedegeti a földre szóródott könyveket, láthatóan türtőztetve magát/ Könyörgöm, asszonyom, esak ne ma! Holnap szigorlatosom filozófiából* MAYERNÉ: Maga már levizsgázott énelőttem, Budai ur! ZOLTÁN : Vajon, hol tartanánk, ha olyan emberek állítanák ki a bizonyítványokat, mint ön, kedves asszonyom... MAYERNÉ: /szó szerint érti Zoltán megjegyzését/Be kérem! Én úriemberek gyermekeit okítottam művészetre* irodalomra, etikettre.•. ZOLTÁN : Felemelő érzés, hog.y nem vagyok úriemberek gyermeke, és nem kellett önhöz jármom illemórára. MAYERMÉ: /Mem tud mit válaszolni, dühösen becsapja az ajtót. °zinte beleesik az egyik fotelba, legyezi magát./ EMMA : Felháborító pimaszság! Csodálom, hogy még nem roppantál - 5 -