A kísértetek visszajárnak; Q 5860

Зо Szabói Megjön az, kit nagyon várunk»•• Török: /kijön/ Szegény öreg»»» Mária: Mem élné tul, ha megtudná, hogy a fiai már nem élnek« Török: Mem is szabad megtudnia» Mária: /csak ekkor kap észbe/ Mért jött ide ki? Török: Bocsásson meg, de én nem tudok haragban élni,.» Mióta itt vagyok csak azt a mérhetetlen megvetést látom a szemében,•• Mária: Ha az emberségnek csak egy parányi szikrája pislogna magában, már régen elment volna»»« Török: Csak annyit higyjen el nekem, hogy«.« Mária: ••• még a városból is! Török: Kérem, felejtse el«»« Mária: Örökre! Török: Az ember nem mindig cselekedhet a legjobb belátása szerint« Én nem tagadom, hogy a maga gyűlölete jogos, bár«.« nem, nem kivánok magamnak mentséget, csak azt kérem magától, hogy magyarázatnak legalább annyit fogadjon el: nem tehettem másként« Azon az éjszakán«.• Mária: Ha közelebb mer hozzám jönni, kiáltok apámnak« Török: Ha minden rajtam múlott volna«.« ha az összes bűnök az én számlámat terhelnék.•• Mária: Ugy látom, nem ért az egyenes szóból« Török: Akkor is elebtételt érezhetne, hogy itt lát..« Mások vétkéért is bűnhődöm, mert sohsem az irányitókon, mindig az végrehajtókon csattan az ostor.«. Az irányitókat vagy kivégzik, vagy megbocsátanak nekik, de a végrehajtókat sorozatosan megalázzák« Én egészen fiatalon kerültem oda és a legvégéig hittem kételkedés nélkül, s amikor már kételkedtem, nem volt visszaút« És