Hamlet és Julia; Q 5854

35 Anya: ezelőtt a taknyos előtt. Elég volt. Meddig akarsz engem /folyt./ várakoztatni? Fáradt vagyok. Attila: De anyu? Egy árva szót nem értek az egészből. Az előadásra пел jöttél el, aztán ilyen későn eljössz, feldúlt állapotban és viszel haza mint egy óvodást./sértett önérzetére magyarázatot vár/ Igazán nem értem? \fiya: Ne játszd az ártatlant. Nincs most kedvem résztvenni kisded játékaidban. Indulás! Attila: Mikor délután kimentél Mátyérföldre, még semmi bajod nem volt. Kirabolták a házat? Anya: /egy darabig haragosan nézi/ Kir bolták. Igen. Te voltál a rabló! /elkezd simi/ Attila: Mit beszélsz anya! n? ín? Esküszöm nem értem, /verejtékes homlokát törli/ Anya: Igen Te. Negyon jól tudod miről van szó, csak most meg játszod magad. Azt hiszed nem ismerlek. Mindig szerettél alakoskodni. Gyerünk ha2a, fáradt vagyok. Attila: Anya, olyanokat mondtál most nekem, amit igazán nem értek. Nagyon kérlek mondd meg végre mi történt. Addog biz isten nem mozdulok. Anya: /dühös elkeseredéssel, reszkető szájjal/ Megölted apádat! Attila: Ilit beszélsz? Hogy én?... 1 történt? Anya: Igen,igen Te! Most jövök a kórházból, /elfojtott csuklással/ Haza jöttem... ott feküdt a konyhában,...a kredencnél.. • kezében a pohár....szája..• igy /mutatja/...béna...