Hamlet és Julia; Q 5854

- 36 Anya: vért vettek /sir^ majd hirtelen/ Azt hiszed nem tudom? /folyt./ szándékosan tetted! Felingerelted, felizgattad! Sportot űztél ebből az utóbbi időben. Láttam én, mindent láttam. ЯК most ott van, tehetetlen nyomorék. Attila: Semmi közöm az egészhez. J a hibás. provokálta, in csak egy albérlő voltam. Anya: Hogy nem gyé szégyenled magad, hogy nem sül le képedről a bőr. .z rád vall, ez a cinizmus. Ezt tudjátok, ügy teszel, mintha semmit sem tudnál, mintha nem te, hanem a szomszéd juttata volna a kórházba, talán a halálba . az aoádat. Attila: Az én apám már rég halott anyám. Nem illik most róla beszélni. Ez as ember, akiről beszélsz nekem nem jelentett semmit. Anya: /hirtelen rávág, de az utolsó szóte nál megbánja amit mondott/ De nekem igen. Attila: /tárgyilagosan folytatja, noha erősen érintette amit most sa anyja mondott/ Idegen volt, rossz, betolakodó. Anya: Most összehordhatsz rá tücsköt-bogarat, semmi sem ment es it gel, amit ^tettél. gis apád volt apa helyett. Gondoskodott rólad, ind ned megvolt. Attila: Mindenem megvolt, im volt? Semd, Semmi. Az égy a leválasztott konyhában? A napi háromszori étkezés? A ruha? Ez minden? És azonkivül? Az állandó tapintat, amely gomboca merevedett ás a torkomat fojtogatta. Ha apám élne, bizonyára más életem volna. De hagyjuk ezt. Erről nem volt szabad beszélni. Még az emlékét is elástad, emiatt a, a, a... Nekem mégiscsak apám volt, akiről alig tudok valamit. De te többet tudsz Anyám!