Hamlet és Julia; Q 5854

- 34 Attila: Ml történt? Miért oly, n sürgős, hogy haza menjek? Ugy beszéltük meg, hogy... A srácok mind itt vannak még, /Önkéntelenül Juliára mutat/ Anya: /Mos először ránéz a lányra, de ugy hogy Julia le szivesebben eltűnne/ Látom, jől szórakoztok, de talán mégis jobb lett volna Kollekti

v módon. Attila: /zavart/ Bocsáss meg, ez itt Juli. Julia: frezi Julia. Anya: /А bemutatkozásra nem reagál/ Nagyon örülök, hogy ilyen jól szórakoztok. Igazán. De nincs kedvem tovább gardírozni benneteket. Öltözz át! Attila: De hát miért olyan sürgős? -ti történt? é soha... Anya? /félbeszakítja/ N gyón jól tudod mi történt! Nos, meddig várjak? Attila: Mit kéne nekem tudni? Igazán nem értem? ég soha nem jöttél utánam sehova. Miért nem mondod? Anya: Sem a hely, sem a /a lányra néz/ neß alkalmas erre./határozottan/ Ugy hiszem megértettél, mert volágosan beszéltem, /a lány elviselhetetlennek érzi a szituációt, valamit mormol a fiunsl<, az asszonynak köszönésképpen bólint és kisiet a teremből/ Attila: Igazán visszaköszönhettél volne Julinak anyu. Majdnem sirt mikor elment. Anya: Kikérem magamnak ezt a hangot, ezt a kioktató hangot, mégis csak furcsa,Te. ' pen te figyelmeztetsz, hogyen viselkedjek,