Hamlet és Julia; Q 5854

- 18 Tanár: Bjha, nem rossz. Az én másodállásom. Minden évben ezt csinálom a negyedikesekkel. Egy kis játék, hobby, ahogy mostohában modják. Persze szerény keretek között. Julia: A mai előadás nagyon jől sikerült. Igazán. Ttinár: Ne folytassa kérem. Tudom, hogy nem lett volna szabad ilyen vb lalkozásbe belefogni. Kiszabdalni ebből a tökéletes egészből egy felvonást, űe évek őts nem hagyott nyugton ez a gondolat. Aztán eddig erre a szerepre nem is volt alkalmas diák, mint az Attila. 5 nagyon jól csinálta. Julia: ári azt hiszem nagyon, tul jól csinálta. Talán nem is le tt volna szabad eljátszania ezt a szerepet. Tanár: Hogyérti? Julia: Az/, volt ez érzésem, mikor néztem az előadást, hogy Attila valami önkinzó szenvedéllyel, valami felfokozott űobogással játszott. Nem tudom a tanár ur megfigyelte-e, de láttam, nyakán az erek ugy lüktettek, mint a dobpergés, n azt hiszem, vagy talán inkább érzem, Attila ma este nem is játszott. Tanár: Mond valamit, és nem is rosszat. A női ösztön többet felfog egy pillanat alatt, mint talán egy tüdős egy heti visrasztása.... különösen, ha már megbocsájt, mint maguk ketten, szóval ha érdekelve vannak a dologban. Julia: Nincs mit tagadnom tanár ur. Tanár: Maga kisasszony egyre jobban rászolgál a tiszteletemre. ...Igaza van. Attila ma nagyon nyugtalan, Kivételesen az. X Láttam amikor b futott az előadásra. Az utolsó pillanatban jött, ami szokatlan nála. Egészen fel volt dúlva. Ma^arázatot nem adott, pedig kérdeztem. Azt hittem lámpáid, de