Hamlet és Julia; Q 5854

19 Tanár: aztán mégsem annak bizonyult. Az előadás után sem vált®/folyt./ zot<t

# ugy eltűnt, mint, Hamlet király szelleme, hogy a témánál maradjunk. Valami nincs rendben az bizonyos. /Gondolkozik/ Családi körülményei kétségtelenül nem zavartalanok, de tudtormel Attila igen j<51 tud alkalmazkodni, s ez manapság nagyon fontos. lágyon, n nem féltem. Néhány hónapon belül önálló ember lesz, és megáll a saját lábán. A mai fiatalok, sokkal életrevalóbbik, mint mondjuk az én generációm volt. Ne mosolyogjon kisasszony, ezt komolyan gondolom. Maga a legjobb példa. Julia: Tanár ur folytonosan zavarba ejt. gész él tetemben nem dicsértek snpyit, taint ezalatt a néhány perc alatt. Tanár: Pedig én fukar vagyok a dicsérettel. Na. Szóval színésznő lesz. Színésznő. JUlia: Szeretnék. Tanár: Szép, nagyon szép sors. Julia: Ilyen megfogalmazásban még nem. hál lőttem. Miért nevezi tanár ur sorsnak? Tanár: Mert sem n. m pálya, sem nem mesterség. Pert véleményem szerint színészetet tanulni, illetve megtanulni nem lehet. Csak születni lehet rá. Azért sors. Julia: Tanár ur nem foglalkozott ezzel a gondolattal?persze akkor? Tanár: írtem. Szóval, nem akartem-e színész lenni. Nem. Isten tudja? De ha akartam is, az oly^n tisztes polgári családban, mint a miénk volt, ez talán egyenlő lett volna az istentagadással. Nem. Akkor, amikor én indultam más világ volt. Mennyivel jobb maguknak, okszor szinte sajnálom,