Az asszony; Q 5852

- 5 Szontágh Pál, Meskó. Szontágh Pál. Meskó. Szontágh Pál. Madách Imre. Szontágh Pál Madách Imre. Meskó. Madách Imre I'.eskó. / Mad ich Imre Meskó. De kellettem volna!.... azonban mi Imrével^ megfogadtuk, hogy soha egymás kedvesének nem udvariunk. S mi, ezt, be is tartottuk... Én nem fogadtam sem it. És... ha fogadtam volna... akkor sem... / / keserű gúnnyal / Úriember. Ön úriember? / felcsattan / Kétségbe meri vonni uram? к / magában / A férje bör.tönben, majd internálva... elcsigázva... mert magyarnak vallotta magát... mert menedéket adott... mert Isten és ember előtt teljesítette kötelességét... s az asszony!... a gyermekei anyja... / besiet. A jellegzete sovány arc, rövidre nyirt szakáll, sűrű, világosbarna haj és kétfelé nos zan, keményen lecsüngő bajusz. Hosszú fekete kabátja fehér gombokkal végig gombolva, szürke szűk nadrág, fekete csizma. Vállán utigallér. Széles kalapját kezében fogja, h ja felfelé fésülve. Mellei behorpadtak, a köhögés gyakran elfogja. / / eléje rohan / Imre! Madách Imre! / át akarja ölelni / / távoltartja, csupán a kézszorítása meleg és baráti / A feleségem... a feleségem idejött... / erősen, liheg / / hamar feltalálja magát / Igen uram. Itt van. Kubinyiné tekintetes asszonnyal fent vannak a szobájában, .beszélgetnek. / ránéz, emlé:eiben kut.tva / ön... Ön... Meskó Miklós, szolgálatára. / hosszan ránéz,'alaposan megnézi a férfit, elgondolkodik és lassan / Ön tehát Meskó Miklós... A megyegyűlésen már találkoztunk.