Az asszony; Q 5852

- 6 Madách Imre. / hirtelen magához tér / Igen, igen. Már találkoztunk. / Hem nyújt kezet / Tehát.... Erzsébet... itt fennt... / hangja кivülről / Miklós! Miklós! Jöjjön, kezdődik * a tánc! „ I ( / összeüti bokáját / bocsánat uraim...,/ gyorsan el / Pillanatnyi szünet. Majd. P. Erzsébet. Meskó. P. Erzsébet. Madách Imre. P. Erzsébet. Madách Imre. Szontágh Pál. / z vartan / I^re kérlek... én... beszélni... Madách Imre. / türelmetlenül / Majd máskor... Me haragudj Pali, de most. .>. / sietve jön / Emi! Emi! те itt ! / elébe megy, pillanatig tétovázik, mintha szólni akarna,.azután. / Igen Erzsi, hazajöttem. / majd mélyen leh jol és kezetcsókol / / Madách felett di dalmasan néz Szontághra, majd Madáchoz / És meg sem csókolsz? / újból pillanatig tétovázik, majd homlokon csókolja feleségét / Még... még... kicsit köhögök... Szontágh Pál. ki eddig zavartan áll / Hem kivánlak zavarni itt Imrém. Remélem még találkozunk. / biccent és el / Rövid szünet, miközben mind a ketten nézik egymást, mintha méregetnék. Madách Imre. Érted jöttem. Anyám mondta... P. Erzsébet. Anyád mondta! Ez hát az első szavad! Madách Imre. Erzsi. Hem fogadtad-e meg nekem, hogy mig távol leszek, ad. ig jó és hűséges maradsz* hozzám? ' P. Erzsébet. Ezt is anyád mondta? Madách Imre. Hem Erzsi, ezt én mondom! Három hónapja kijöttem már V