Az asszony; Q 5852

- Зо г. Erzsébet. Jr. Béla. P. Erzsébet. Szabó. r. Erzsébet. S zabó. ÍJolánka. г. Erzsébet Madách Imre . utolsó menedék... meg lesz... Értem. Értem, végszükségből egy luk, egy kamra, Práter Erzsébetnek... Tudomásul veszem... / int az apjának / Délután talán még vissza jövünk. Addig pihend ki magad Erzsi. Most dolgunk van. /Mindketten el / / gyorsan rendbeszedi ruháját és megfésülködik / Nevelő ur, Szabó ur, azt hiszem mára már elég lesz... / átjön a másik szobából / Kezét csókolom tekintetes asszony. ..supán még az olvasás, és nemsokára végzünk, ne erőltesse Szabó ur. Inkább menjenek le egy kicsit sétálni, vigyél el a piac felé Jol nkát / pénzt ad* át / Egy-órácskát sétáljanak, ad ig is szeretnék pihenni. Ahogyan a tekintetes asszony parancsolja. / boldogan be / Anyukám, anyukám, vehetek mézeskalács huszárt? , vegyél csak kedves / megcsókolja / Eredj... / Jolánka a tanitóval el, jí P. Erzsébet egyedül marad, i nagyjából elrendezi a szobát, letakarítja az asztalt. A poharak elrakásánál megáll, megemeli a boros üveget és annak piros csillogását nézi / Kadarka. Piros kadarka... édeskés... erős,... bóditó... Aki izleli, elfelejti gondját. Kadarka! örömet ade« és felejtést... / Iszik. Kivülről köhögés, melyre megremeg a pohár a íezében és a bor kiloccsan belőle. Az üveget is letszi, ugy figyel. Egész testében remeg. / / kopogtat /