Sikoly a Bronxon; Q 5847

- 24- ritásából. Ezzel nemcsak magadnak tartozói, hanem terveidnek is. Azt hiszed nem vettem észre, hogy az utóbbi időben mennyire megcsappant a kedved? Tudom, hogy nem a te hibádból. S éppen ez az, amit nem szabad elfelejteni. Ha most itt maradsz, idővel mint befutott, elismert szaktekintély térhetsz haza. Virágcsokrokkal várnak majd a pályaudvaron és hálásak lesznek neked. Tölts hát itt egy-két évet. Én melletted állok. Emlékszel, amikor kéz a kézben keresztül mentünk a Lánchídon? Este volt, meleg nyári este. Azt mondtad: "Же negedd el, szoritsa mindig igy а kezem s akkor nagy dolgokat müvelek." Hát most add ide a kezed, hadd -szoritsam! . /Laci meghatódottan hallgatja Annit. Annin is látszik, hogy elérzékenyült. Laci összecsókolja Anni arcát. Bandi lép be./ BAND

I: Háj: Kész vagytok? Gyerünk, indulás, a kocsi előállt! ANNI? LACI

: Háj! tehetünk! /Mindnyájan' el./ • -