A halál mindig igazi; Q 5841

- 54 - f Anna: Ez az egy volt.Magasrangu diplomata volt. ötvenvalahányban eltűnt. A felesége akkor volt terhes Ádival. Félőrülten szülte. Kevéssel u­tána öngyilkos lett. Ha történész lennék, ugy tanítanám: Cl diktatúra az arendszer,amelyik képes csecsemője mellől öngyilkosságba kergetni az anyát. Géza: Senkisem mondaná meg,hogy nem az ő gyerekük. Anna: Nagyon szépen élnek. Egyszer voltam ott,nem,kétszer,családi-látogatá­son. Az egy otthon. Azért is, mert minden uj, tip-top. Nagyon szépen élnek,nekünk is ilyent kellene teremtenünk. Sürgősen szülnöm kellene. Öregszem. Azt a kölyköt elfogadnám. Csirkefogó. Most bele van bolon­dulva a tankba. Micsoda marhaság: hadijátszótér! Persze tőled még ragyogóbb kölyök születne. Szégyeld magad! A szinpad "észrevétlenül" kivilágosodik. Géza szobája, ugy, mint az előző jelenet e­lőtt volt. Géza már teljesen elgémberedett a kuporgás­ban,föltápászkodik,bebotorkál a rádióhoz,ze­nét keres. V fféza: A még ragyogóbb kölyök miatt? Anna: Nem. Milyen nap van ma? Géza: Szerda. De nem esküszöm meg rá. Anna: Szerda. Szép. Géza: Nem szerda van? Anna! De. Pontosan öt hónapja találkoztunk. Anna is bemegy a szobába. Gézáról ordit az őszinte bübánat. Géza! Elfejejtettem. Elfelejtem a dátumokat. Pedig minden este imába fog­lahm azt a melákot, aki kiütötte kezedből a napszemüveget. Anna! Felelsz nekem őszintén?

Next

/
Oldalképek
Tartalom