A halál mindig igazi; Q 5841

- 55 - f Géza szaporán bólogat. Anna: Tudsz te úszni? Géza: Kicsit. Anna: Akkor azért kapálództál a korlát mellett. Géza: A sors kifürkészhetetlen akaratából a fejemre esett a szemüveged. Anna! És véletlenül találkoztunk a kijáratnál. Géza: Ilem, ott már lestelek. Anna: Már akkor látszott rajtam,hogy a szeretód leszek? Géza! Mi bajod van ma? Kis szünet. Arma! ülj le, szeretnék veled nagyon komolyan beszélni. Géza! Hova üljek? Anna már majdnem sirt, most mégis elmosolyodik. Géza megöleli,de az asszony kiszabadítja magát, elfordul Géza leül a heverőre. Anna le-föl sétál. Később idegesen elzárja a rádiót. . ** Anna

1 Ezt igy nem csinálom tovább. Nem ismered a férjemet,jobb is... Géza: Laci mesélt róla. Anna: Még jobb. Hogy mint férfi milyen,nem érdekes most,más asszony... biztosan van más asszony, aki örülne neki, de én... nem ez az érdekes. Akkor házasodtunk össze,amikor megkaptam a diplomámat. Gyönyörűnek képzeltem a jövőt. Férj-feleség egy iskolában tanit, a férj már tapasztalt pedagógus,mi kell még? A tantestület,annyi ember kicserélődött már, de a tantestület, az egész, nem változott, nem is lehet elmondani,hogy milyen. Ismered Katit. Az a kolleganőm, akivel múltkor összeakadtunk. Ő az egyetlen barátnőm, ösztönösen vonzódtunk egymáshoz. Eleinte érthetetlenül viselkedett. Ha mások is voltak a tanáriban, vsgy az udvaron,hideg,elutasító, rosszabb mint egy idegen.Nem is birtam sokáig,négyszemközt nekitámad-