A halál mindig igazi; Q 5841

- 53 - f Géza előjön a sötétből, a fotelt Annitól a közönség felé fordítja. Anna mozdulatlanul kucorog,könyököl. Anna: Géza Anna Géza Anna Géza Anna Géza Anna Géza Anna .Géza Anna Géza: Anna: Szóval nem ismersz? /Anna lábához ill,fejét az Ölébe hajtja/: Nem ismerlek. Csak azt tudom, hogy te vagy a legcsodálatosabb nő a világon. A legrendesebb tag. Mégis letagadtál. Miért tartozik az Konecsni apukára,hogy.... Hogy a szeretőd vagyok. Anna.... Az vagyok,nem? Micsoda csibész ez a kölyök! Mi bajod van ma? Semmi• Nem igaz. A gyerekek. Mi van velük? Van egy uttörő-szoba, azt kellene néhány osztályríak közösen rendbehoznia. Ma mondom az enyimeknek,mire kijelentik,hogy ők nagyon szívesen megcsinálják,de csak és csak egyedül. Más osztállyal közösen nem. Nem értem, mi ez, faggatom őket, össze-vissza mellébeszélnek, végre Ádi föláll, azt mondja»nekünk nem elég,hogy lesz egy szobánk, nekünk nem elég a jól végzett munka öröme,nekünk a dicsőség kell, az elismerés kell,mert ez a legfontosabb, ezt pedig cssk akkor jut biztosan nekünk, ha egydül végezzük a munkát. Kitől tanulták,hogy csak a dicsőség és az elismerés fontos? Konecsni Ádám tizenkét éves, hatodik bé osztályos tanuló, Konecsni László neveltfia,akinek én vagyok az osztályfőnóke? Honnan veszi? Az életből. Akkor mi tényleg nem az életre nevelünk? Kis szünet. Géza: Hogy-hogy neveltfia? Anna: Bátyjának a gyereke. Géza: Nem mondta,hogy testvére is van.