A halál mindig igazi; Q 5841

- 59 Nagyapa: Nem egyenlősdit: egyenlőséget! Nézze,én már nyugdíjas voltam negyvenöt előtt. Azért a nyugdíjért tízszer annyit vásároltam,mint a mostaniért.Mondja is a nagyanyja: éédemes volt? Fenyegetted az urakat,fenyegetted a papokat,hogy masírozik még a Sztálin a Kerepesi uton! Itt van, masírozik,te meg éhen dögölhetsz! Nem döglünk éhen, a fenekünk sincs ki a nadrágból, de magyarázhat om-e,hogy a nyugdijamat elvitte a Horthy, elrabolta a Szálasi,magya rázhatom-e, mikor mások ezreket kapnak nyugdijba? Az övékét nem vitte el? Maga mennyit keres? Laci: Négyezret. Többet is,kevesebbet is. Nagyapa: Ismerek egy asszonyt,két gyerekkel él ezer forintból. Géza körbejár a megtöltött poharakkal. Géza: Egészségünkre! Isznak. Nagyapa: Ez jól esett! Odaadnám én a nyolcszáz forintomat is.De mire? Hogy olyan kenyeret süssenek,amit,ha a falhoz vágok,odaragad? Éltem én már ugy is,hogy nem ettem mindennap kenyeret. De amikor ettem, jó kenyeret ettem! Nem mertek volna ilyen kenyeret sütni! Agyon is verték volna a péket. Most meg? Azt sem tudom,kit szidjak? Mondja,maga sem tudja,ki süti azt a kenyeret, amit eszik? Laci: Nem. Nagyapa: Három forintért! Mondom,vihetnék a maradék nyugdijamat is. De mire? Hogy ujabb osztályonfelüli mulatót építsenek? Osztály/l©/-, külire készültünk,nem osztályonfelCilire. Nem ezért dolgoztam,édes fiam,nem ezért! Lenin nem ezt tanította. Mert én dolgoztam! Társadalmi munkában voltam pártvezetőségi tag,nem fizetésért. Ötvenhatban is ott voltam a körzeti irodában,pedig csak ketten voltunk, a Geyza unokámmal! Na, dehát ez mese, egy Öregembermeséje,akire senki sem hallgat. Maga se hallgasson rám! Hanem, Geyza fiam,áttanulmányoztam, amit a hűtőszekrényről rajzoltál.Már kapisgálom, de gyere,mutasd meg,hadd nézzem,milyen is belülről!