A halál mindig igazi; Q 5841

- 4o Géza! Gyújtok villanyt! Kimennek a konyhába. Laci felrángatja az orkánkabátját,veszi a táskáját. Héza visszajön. Géza: Most Kun Béla a vesszőparipája. Laci: Hogy-hogy ilyen kevés a nyugdija? A ti zenkilencesek Géza! Vasutas volt, nem katona. Laci: Milyen az öreg,ha ellentmondanak neki? Géza: Szereti aa őszinte szót, még ha ellene mond is. Laci: Az jó. El kell mennem.... Géza: Ne mentegetőddz! Laci: Tudod, a kölyöknek szentül megígértem,hogy megjavítom a kisvasutját Géza: Még mindig nem kész? Na, akkor rohanj! Laci: Hozz össze egyszer az öreggel! Géza: Szívesen. Nagyapa visszajön. • : •'- ' V • ; \ Nagyapa: Gyere már egy kicsit! Géza: Rögtön jövök,kikieérem Lacit. Laci: Jóéjszakát! Jóéjszakát kivánok! Nagyapa: Isten vele! Géza kikiséri Lacit. Nagyapa Géza könyvei között nézelődik. Kívülről hallatszanak a bucsumondatok. Az ajtócsapódás is. Géza visszajön* Géza: Na, hogy tetszik a masina? Nagyapa: Szép. Előlem szökött meg?