A halál mindig igazi; Q 5841

- 36 - f Géza: Tessék leülni,nagyapa! Nagyapa: Hát,amig kifújom magam... /leül./ Nem való már nekem ez a három emelet! Géza kerit még egy poharat,tölt. Laci: Nekem ne..• Géza leinti,kiosztja a tele poharakat. Géza: Nagyapa egészségére inni kell! Nagyapa: Az én egészségem csak attól az itókától függ,amit én kortyolok el! Nevetnek,isznak.Géza újra töltene,de elhárítják* / ' Nagyapa: Nem lehet! Tudod, a nagyanyád... Géza: Nem izlik? » Nagyapa: Ittam már rosszabbat is. Géza: Hát akkor? Nagyapa: Elég.Majd máskor.Megyek is már.... Géza: Miért menne? Nagyapa: Feltartalak benneteket.... Laci: Maradj on,nagypapa,én már úgyis indulóban voltam. Géza: Hová sietsz? Nagyapa: /Gézához/: Mondd csak, б az, aki.*.,. Géza: Igen. Nagyapa: Aztán megmondtad neki,hogy-én rontottalak el? Géza nevet,az öreg Lacihoz fordul. Nagyapa: Mert én neveltem,hogy az apja ottveszett.Rajtam kell számonkérni. Laci zavarban van.