Gitta; Q 5838

- 27 és mindig emlékezni kell! Elmékezni! Emlékezni a voltra! Csak ugy lehet szabadulni tőle na kibeszéljük! Szavakba Lb okádjuk! Igaz, hogy mig okádjuk svanyu bűze az orrunkba csap, de ez is jó mert ujabb okádástoa undorít* Fiata

lt /hirtelen egész testével felé fordul./ Ki vagy te? Az öre

gt He he he! Nem mindegy? Sok emlék van mögöttem ! Másodszor élem át ezt a borzalmat! Fiata

lt Ás mégis beszélsz! és heherészelsz! Hiszen egy olyan szaс kadék mélyén vagyunk ahonnan nincs .kiút! KL tud innen felkapaszkodni vissza,hiszen minden ami fent volt csak volt! A van itt van! Lent a mélyben ahol por, korom, piszok és búz van és sikongnak a patkányok! Az öre

g: Itt laktál ugye? Emlékszem rád. Elhiszem,hogy el vagy most keseredve. Igen magasról estél ide, de csak azért vagy elkee sredve mert még nem szoktad meg. A fiata

l: Ezt megszokni? Inkább keresek valami gyors halált, hogy Duzhődjék az én hullám is, de ez az élet nem kell! Nem kell! Érted? Nem kelli /Fokozódó undorral kiáltja./ Az öre

g: Halál, pusztulás mindig volt, de ha nem bennünket ért könnyen néztek a másik kinját. Az élet mindig tovább ment. Most is tovább megy. Azt gondolod, melletted elmegy és te lemaradhatsz? Az élet tovább megy és eltünteti a romokat, eltakarítja a port, kormot, piszkot és a hullákat. Építeni kezd mást, jobbat, ujat a régi helyén! A fiata

l: De ezt nem lehet elfelejteni! Ezt a bűzt! Ezt az undok patkányos életet itt a szakadék mélyén nem! nem lehet elfelejteni! ide mindig vissza kell nézni 1 Az öre

g: A szakadék mélyén ren szerint patak folyik. Az élő el-