Gitta; Q 5838
- 28 indul a patak folyása irányába. Egyszer csak kijut és ott uj világot lát! A fiata lt De ami a szakadékban volt nem lehet elfelejteni! Az öre g: Nők vagyunk! ш is voltam szép és fiatal! án is ereztem, hogy szakadékba frrtrttarnr. értem. Kijutottam onnan! Ma sem felejtettem el. Tudod-e, hogy van valami mi müden pusztulást, kint és halált feledtet? A üzerelem! Amikor a férfi magáévá tesz! Amikor kitör belőlünk a gyönyör nagy mámorában a sóhajtás, vagy a kiáltás minden megszépül! Eltűnik rom, büz, pusztulás, patkany sikkantás mert kezdődik az uj élet! A foganó uj élet mindig szép! Mindent megszépit! Mindenkit magával ragad! Kijuttat a szakadékból a kitáruló, uj napsütéses élet fel é. A fiata lt Leheti De mikor meggyalázta egy férfi ezt a szent mámort. Nekem adta egyszer aztán elhagy ott. Nem én kellettem neki, hanem ami körülöttem volt! Kern én kellettem ne&i, hanem a fény mi körülvett! ő nem akart sem it adni! Nem akart semmiről lemondani! Mindent kapni akart áldozat nélkül! Nem jött utánamI Nem jött utánam! Nem hajolt le értem! A szerelem mámorát is ugy látta, hogy más nő is adhatja neki!... És... és a háború mindent elpusztított! Az öre g: Csak rommá lett sok minden! De a romok közül gaz, vagy virág nő ki, mert a romok alatt lapul az uj élet! Indul tovább és az élő vele megy. A szakadék alján viz csörgedezik és kivezet oda ahol a nap süt! Hányszor indultam el én is és kijutottam! Hányszor fogtam meg a belőlem indult uj élők kezét és vezettem a napfényre» A fiata l: Irigylem derűlátásodat, de előttem remenytelen minden.
