Gitta; Q 5838

- 26 » nesiti derekát. Körülnéz ás megint csosog tovább./ Valaki káltott !?!... Nem!... Dem hinném. Talán csak patkány sikkantott?... De büdös van itt! Ma a szokottnál is büdösébe van. Meleg nap volt. Ilyenkor éjszaka jobban büzlenek a meg nem tale.lt bullák..• /Szemlélődve néz körül/ Itt volt a háza!... Ismertem! Sokszor ta£L álkoztam velük. /Uűnödve folytatja./ gazdagok voltak! sok jct megettek! Illatos fürdőbe fürödtek... /Rekedten felkacag./

lie! he! he! és a hullájuk maa^t meg olyan büdös mint az éhesé meg a piszkosé. Ее he he!... He! he! he! Ldndegy mit evett, ivott, a hullája éppen olyan büdös. Яо csak no csak! nézd már! Senki se temeti el őket? He he he lesz-e márvány a sirjuk felett? /А szoborszerüen merev tartással a homálybe néző nő közeléoe ér. Ránéz és öre

u esen ő is arra fordul merre a másik néz. Botjával felébök/ Te!... Hé te!... Hallod-e? /MűgűoJdul a másik mintha egy rezdüléssel feléfordulna./ Na! latom, hogy még élsz! Jo hqgy találkozom veled. Szeretek beszél etni. Olyan siketek ezek az éjszakák. Hogy meg ne őrjitsen ez a hullsbüzös csend ahol csak patkanyok sijnantaaak néha a romok között magamba beszélek. Azt mondják az őrültek tesznek igy. Az ilyen öreg már szokott$ magába oeszélni őrület nélkül is. Azt gondolod te ui• L rod oeszéd nélkül, лет! lie he he! Ide figyelj csak! Aki so* kat ivott meg könnyen okádik. Sokat nyeltünk mi is könnyből, fájdalombúi, füstből, hullabüzből, rémületből, keserűségből, utálatból, borzalomból! Ki kell ezt okádni! De ez nem olyan mint a pálinka! Nem ez nem a gyomrunkat terheli Ez belemeródott az emlékeink közé az agysejtjeink mélyére