Gitta; Q 5838

- 24 ­Második felvonás Első szia /Holdvilágos éjszaka. Romhaz körvonalai látszanak. A romok között egy nő keresgél. A nő alakja Gittát sejteti, de oiztosan felismerni nem lehet. А голok közül tárgyakat emel fel. Nézi őket. Mind ismerős neki» Volt otthoninak tartozékait ismeri fel bennük. Arca nem látszik. Jobb ha csak árnykép szerűen látszik a rom és az alak is. Azért kell a homály, hogy ainél vigasztala­nabb képet nynjtaon ás kifejezze az ottnonát vesztett ember nyo­morúságát. A háDoru erre járt. Borzongatóan rideg legyen, hogy t minél vigasztalanabb kópét nyújtsa a háború arrajártanak. Az alak ugy mozogjon, hogy mozdulalataiból lássák az elhagy atfc tt säg, szomorúság fájdalma. Ha végig botorkait a romok .űzött csúg&ed­t ten megáll és hosszan mozdulatlanul néz vígi a romokon. Aí után megszólal. Nem sirva, csak szára:-,, reménytelen, könnyeapadt mely szomorúsággal. / - Azután jött}... jus amerre elment, utána csak ez maradts Volt! Mint в sirkő konok, rideg híradása: volt!... /Fokozódó izgalommal/ ... Veit!.... Volt!... Érted-e aki hallod volt!... Äs mindent belepett a teva­dubörgő háború pora, füstje és a kormos romok alól hulla­bűz szivárgott elő. E rettenetes slagba keveredett össze gyermekek, anyák, öregek, menyasszonyok, várandós anyák rothadó testének bűze. Ez a bu.z adta hirul, hogy ott még meg nem talált ember vagy állat hullája rothad. Az élők

Next

/
Oldalképek
Tartalom