Gitta; Q 5838

- 21 \ Kovác

s : Olvasd már. Béla: Gittukam mi oajod? Gittai /mintha tengelye körül fordulna meg, meginog, és ájultan roskad össze. Mindenki hozzárohan. Bela fdnyalábolja és áz egyik fotelba ülteti./ Kovácsné: Jaj Istenem mi történt? Elájult! Vizet! /Hozzáugrik, gyengéden megrázza./ Gitta! Kislányom mi van veled? Kovács: /vizzel rohan, kezével az arcába fröcsköli./ Gittukam! Béla

: /elé térdel, ugy rázza./ Gittám! Gitta: /Felnyitja a szemét. Kevetegen körülnéz, mint aki álomból ébred. Kovácsra, amjd Kovácsnéra mered. Remgő szájjal meg* szólal./ Hát! Hát ti kik vagytok? Kovácsn

é: Jaj Gittám mi van veled? Gitta: Kicsoda ön asszonyom? /zokoság tör fel belőle. Kovácsra mered/ Ki ez az ur? /А dermedt rémületből Kovács tér magához, felveszi a levelet és olvassa./ Gitta: /Zokogva kitör és kiáltja/ Ki vagyok én? Kovács: /Remegő mezében zörö

c a papir. Majd mély, szomorúan elkeseredett hangon./ Tudtam, ho, у kegyetlen, bornírt banda, de ezt nem gondoltam. Kovácsn

é: /rémülten/ Miért? Mi van a levélben? Bél

a: /rémülten/ Bem adták meg az en edélyt? Kovác

s:Bem az a nagy baj! Hanem az indoklási Kovácsn

é: /rémültén/ Csak nem azért? Kovác

s: Aeserüen/ De igen! Kovácsn

é: /zokogáSDa tör ki/ Gitta: /ki közben magához tért, megdöbbentő fagyos nyugalommal, de Lit szik, hogy emberfeletti erőfeszítésbe kerül neki. Latszik rajt?,