Gitta; Q 5838

- 22 I hogy minden pillanatban vagy összeroskad, vagy magánkívül! rohammal kitör/ Haá ismétlem a kérdést: kik maguk? Aovácsra és Kovácsnéra mutat./ Ki vagyok én? /Magára mutat./ Feleljenek, mert megörülök! Kovács: /Siet felelni, mert érzi, hogy Gitta rettenetes idegfeszültsége csak azonnali felelettel enyhíthető./ Mi nevelő szüleid vagyunk!Te pedig nevelt lányunk dárga kislányom! /El^%dul, mert könnyeivel küzd./ Gitta: /Zokogva Kovácsnéra nez. H

0zzárohan, szenvedélyesen átöleli./ Te! Te! Édesanyukám! Te nem vagy az én anyám? Kovácsné: /Könnyein keresztül/ xm csak neveltelek az urammal e yütt. Gitta: /Zokogó köqyörgéjssel./ D

e én ki vagyok? Ki az anyám aki a világra hozott? Kovács: A szülőanyád szüléskor meghalt. /А töDbeik dermedten hallgatjuk./ Gitta:/Még mindig könnyein át, de mint aki megkönnyebbült./ És az apám? Kovác

s: Annak nevét titokként sirbavitte anyád. Tusekn

é: /Jön Istvánnal./ Mi az, mi történt? Istvá

n: /Látja a megdöbbent arcokat./ Valami oaj van? Kovác

s: ' em adták me az . (r^egedélyt. /Tűsek is megjelenik/ Tusekn

é: De miért? Kovác

s: Mert Gitta nem a mi édes gyermekünk, mi csak nevelhettük. Tusekn

é: Nem értem! Hogyan? Kovácsné: Mi Gittát örökbefogadtuk. Egy árvaház udvaráról hoztuk el. /Sírásba tör ki./ Nem akartuk neki megmondani soha sem!